A recept úgy kezdődik, hogy ma reggel hétágra sütött a Nap. Tízórára annyira fokozta ezt a tevékenységét, hogy nem a munkán, hanem azon járt az eszem, hogy kit tudnék elcsalni magammal az erdőbe... Teszek egy próbát, ha nem sikerül, akkor marad az "egyedül" ... Persze, hogy Laci kapott az alkalmon, hogy megmutatom neki a nyíló Csillagvirágot februárban....- majd közreadom a csodás fotóit- ... szóval az erdőben TAVASZT találtunk a hóolvadás utáni nedvességgel, amitől nemcsak a bolondgombák nőnek. A fejem felett, a lábam alatt és mindenhol friss Júdásfüle, zamatos turbolya mezők, medvehagyma, saláta boglárka, erdei snidlingek... és igen nyílik a Csillagvirág... és Játszik a levelekkel a Nap... Csak 3 órába telt a bámészkodás és gyűjtögetés.... ..... Találtam egy birsalmát, felszeleteltem, meg a júdásfüle gombát is, meg a ződekből is valamennyit. Olivaolajon megpirítottam őket, kicsit sóztam, aztán belezuttyantottam egy fél üveg télire eltett lecsót és a végén még egy adag összevágott zöldet, de ezzel már csak átforgattam. Közben főztem rizst és a végén belekevertem. Mindmegettem. huhhhh.
Egyszer volt, hol nem volt... amikor a házunkat restauráltuk, rátaláltunk Józsira, a helyi kőművesmesterre. Nem is akármilyenre, olyanra, aki még tud a kővel bánni, vályoggal dolgozni és persze jókat mesélni a faluról. Afféle mindentudó, minden háznak, bokornak, keresztnek, iskolának.... a történetjét ismeri, szívesen meséli is.... és még jó gazda lévén, pincéje is van. Egyszer elcsalt, hogy kóstoljam meg a borát.... mentünk, mendegéltünk az erdőben, egyszer csak azt mondja: Nédda valaki feldobta a bakancsot! Hirtelen megrémültem, néztem a tölgyre fel, amerre mutatott, azt hittem akasztott embert fogok látni, vagy valami nagyon hasonló szörnyűséget.... ennek biza 14 éve.... és ma sétálgatok az erdőben és pont ugyanehelyen találkozok Józsival. Turistatársamnak már együtt meséljük el, hogyan is van ez a sztori. Józsi egyszer vicces kedvében a pincéből jövet, földobott egy pár lukas bakancsot, aztán kukázott hozzá még néhányat a szomszédoknál is.... aztán a cserkúti gyerekek egy nyári táborban mondát faragtak köré, elő is adták nagy sikerrel... ha jól emlékszem könnyesre nevettem magam az előadáson.... és persze ők is feldobtak néhány másra nem alkalmatos lábbelit, de még nincs vége a történetnek. Amióta olvastam a neten a kanadai bakancsos fáról, ami a szerelmeseké (volt), az a fantáziám, hogy van egy vörös tűsarkú cipőm, egyszer majd összekötöm egy 40x-es bakanccsal és feldobom a fára! ... Józsinak valaki azt mondta a faluból: "undormány", lehet, majd egyszer még ő is feldobja a bakancsát, vagy a tűsarkúját.
A medvehagyma nálunk is csábítóan ékeskedik
Annyira sütött reggel a Nap, hogy nem lehetett a napot kirándulás nélkül megúszni. ......
Zsenge és nagyon finom. Már lehet leveleket kóstolgatni, persze nálunk még vadászni kell.
Ne feledjétek!, hogy úgy gyűjtsetek, hogy évek múlva is legyen rá lehetőségünk.
a Kossuth rádió Hajnaltájt című rádióműsorában elhangzott:
A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.