Nemcsak az öko-, hanem mindenféle turizmusban kulcskérdés mit kap a vendég enni (arról nem is beszélve, hogy a családban otthon is a szemléletformálás színtere). A tányéron éppen helyi terméket kap, és nemcsak gazt Persze igazán öko az lenne, ha csak gazt enne, hiszen így járna a legkisebb ökológiai lábnyommal nálunk, de a turista is szeret husit is enni, vagy ahogy a mi dédink mondja "egy kis husadék is legyen". Ezen a tányéron mindennek tudjuk a történetét. Minden apróság, valamiért "személyes", és ezek a történetek elő is kerülnek a vendéggel beszélgetve is. A sonkát tegnap hozta Csabi (aki berobog "Csók dédi" és meg is csókolja, udvarol... és a dédi ragyog) - azóta folyamatosan azt esszük, mindenféle felállásban, mert ugyanolyan az íze, mint amilyen a miénk volt. A medvehagymát, turbolyát, salátaboglárkát én szedtem, miközben fotózni tanultam Lacitól.... A tojásokat Jutkától vettem a szomszédban és közben jót beszélgettünk az unokáinkról... A kolbászt és svátlit (apróra daráltat, hogy fog nélkül is csússzon ) Barics G. adta be tegnap reggel, miközben iskolába vitte a gyerekeit - nem kellett Töttősre mennem a termékeiért... A savanyított gévagombát én tettem el abból a gombából, amit Anditól kaptam... A medvehagymával töltött kucsmagomba pedig Ili ajándéka volt, aki tudta, hogy nem tudtam elmenni a Drávához gombát szedni... Jó tudni, mi van a tányéron. ... és arról még nem is beszéltem, mi van mellette: Ökocsalis társam, Éva kenyere.
Ma Kátai Lászlóval jártuk a hegyet a februári tavaszt kutatva, közben jót beszélgetve. Megállapítottuk, hogy a Fekete Kökörcsin még nem fotogén, de szerencsére bújik Laci kedvenc helyén... Laci elég rosszul lát, így az én feladatom a "kicsi szép" keresése. Nagyon szeretem ezt a "megbízást", hatalmas örömet tudok vele szerezni, mikor rábukkanok valamire. ... és Ő fotóz és fotóz és közben ragyog, mormog: de gyönyörű... húúúúú ha ez elég éles lesz, húúúú Bia ezt nézd meg milyen jó lett... Igen jók lettek Laci a gombák is, a nünüke is, a bogárka is a saláta boglárka virágon.... olyan jó benne lenni ebben az alkotási folyamatban.... és még azért is jó, mert amíg Laci fotóz, addig én szedegelődök. Mai eredmény: másfél kiló Júdásfüle gomba, medvehagyma, zamatos turbolya, saláta boglárka, erdei snidling... már a vacsora része voltak.
Saláta boglárka a februári tavaszban
Gyönyörű is, finom is. Eszembe juttatja, hogy vele kezdtem a vadnövény-evés hírelését. Amikor 15-20 éve elvittem a pedagógusnak készülő hallgatóimat erdei iskolába, mindig volt a menüben salátaboglárkás, hagymás krumplisaláta... nagy-nagy rácsodálkozásokkal... Biztos? Nem lesz semmi bajunk tőle? Nem... A legfinomabb saláta növény, nemhiába még a neve is az.
Ízesebb a fejes salátánál, nem keserű, csak egy baja van, eltart egy darabig, mire az ember összeszedegeti a kistányérra valót.
Szöszös ökörfarkkóró a hörgők puceválója
Bizony megszenvedünk vele amikor gyűjtjük, minden nyári reggel a harmat felszáradta után összeszedegetjük, szárítjuk....de ilyenkor örülünk, hogy van egy kiváló, sokat tudó gyógyteánk. Most éppen a dédit gyógyítja, aki hazahozott magával a klubból néhány bacit. ... A népgyógyászat és a tudomány is nagyra tartja ősárgaságát
A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.