Már a múltkor eszembe jutott, amikor a kökényeshez kerestem a csicsókát a földben, az éjszakában. Ma délután a holnapi Gandhi rendezvényes ökobüféhez kellett varázsolnom a hó alól..... Apukám sok-sok évvel ezelőtt, ezidőtájt gyalogolt hazafele a Dontól. Mindig azt mesélte, hogy a kedves, empatikus orosz falusi embereknek, meg a józan paraszti eszének köszönheti, hogy hazaért.
Az előbbiek többször hajlékot és valami egyszerű ételt, iránymutatást adtak, az utóbbi meg segített abban, hogy pl. ne üljön fel a még működő katonai járművekre megfagyni. Gyalogolt és gyalogolt pár társával együtt és közben figyelt minden jelre, ami a túlélést segíti... Ilyen volt a csicsóka szár is. Ahol kilátszott a hóból a szára, ott érdemes volt megturni a földet és meg lehetett találni az aznapi betevőt... Szeretek apukámmal kapcsolatban lenni, onnan fentről is.