Már másodízben kerestem meg Újhelyi Juliska nénit, a legidősebb cserkúti születésű lakost, hogy a régi falusi életről beszélgessünk. Jó meleg konyhában üldögélünk, a sparhelt izzik, a megtisztult ruhák száradnak. Laci fia is lelkesen kapcsolódik be a múlt felidézésébe.
Októberben, novemberben az esték és éjszakák legfontosabb eseménye a kukoricafosztás volt. Összejöttek a rokonok, szomszédok, barátok, hogy a földekről begyűjtött kukoricacsöveket kibontsák a „csumából". Dolgoztak és közben eszegettek, iszogattak és danoltak, „egész éjszaka csak úgy zengett a pajta".
Aztán megérkezett a hatalmas hó és az emberek jórészt beszorultak a házukba. Az asszonyok végezték a házimunkát, főztek, mostak. Persze mosógép még nem volt, így ez is eltartott egy darabig. Az előre beáztatott ruhát elcipelték a „mosóhelre" és ott sulykolták a forrás vizében, hogy tiszta legyen. És, hogy meg ne fagyjanak közben, a forró vizet is odacipelték, sajtárba töltötték és ebben álltak mezítláb, míg ki nem mostak. Házi „szappantot" használtak, amit vagy maguk főztek a bélzsírból, vagy a szőlősi szappanfőzőnél kaptak a leadott zsiradékért.
Esténként az asszonyok fonták a kenderből a fonalat a rokkával, persze előtte meggerebenezték, hogy a szálakkal tudjanak bánni és, hogy a „pazderja" (szemét) kihulljon belőle. Aztán az elkészült fonalból megszőtték a család számára szükséges vásznat. Varrtak, stoppoltak, a nagy nyári munkában elhalasztott dolgokat bepótolták. A férfiak fát vágtak, fejszenyelet faragtak, előkészítették az eszközöket a tavaszra, megetették az állatokat, és persze majd' minden cserkúti gazdának ott volt a pincéje, ahol mindig volt dolog és hát a szomszédok borát is meg kellett kóstolni.
Elérkezett az Ádvent ideje. Juliska néniék Szőlősre jártak templomba és iskolába. Az egész pici gyerekeket is felébresztették öt órakor, és minden reggel hat órára a nagy hóban bukdácsolva mentek a hajnali misére. Az iskolában színdarabbal készültek a Karácsonyra, Jézus születését adták elő. Juliska néni Szent Erzsébetet játszotta, Mária nagynénjét. Férje, Zakariás egy szőlősi kisfiú volt, Bence János. Máriát is szőlősi kislány játszotta, Kardos Ilonka. Az előadás karácsony másnapján volt az iskolában, érdemes volt megnézni.
Nagy családi összefogást igényelt a disznóölés. Akik tehették, vágtak disznót. Mindent feldolgoztak, hurkát és kolbászt töltöttek, szalonnát, sonkát készítettek. Nem volt hűtőláda, mindent tartósítani kellett. A hús egy részét megsütötték pecsenyének, berakták a véndölbe, felöntötték zsírral és még nyáron is tudtak kimelegíteni belőle.
Luca napján búzát ültettek egy nagyobb konzerves dobozba, gyönyörű zöld volt, ahogy kikelt, ebből tudták, hogy jó lesz a jövő évi termés.
Jöttek a betlehemesek, ormánsági szegény gyerekek. Csengővel csengettek, szép kis betlehemük volt. „Elmondták az énekeket és mindig megvendégeltük őket és hazára is adtunk nekik szalonnát, kolbászt."
Eljött a Karácsony és megjött a Jézuska. Szép fenyőfát hozott, feldíszítve szaloncukorral, házilag sütött csillag, csizma, szív formájú édességekkel. A háború idején nem lehetett szaloncukrot venni, így Juliska néni maga készítette. Palacsintasütőben olvasztotta meg a cukrot, diót, kakaót kevert bele és lapos edénybe terítette. Mielőtt „megkeménykedett" felszeletelte. A kis téglatesteket házilag bevagdosott, „bodros" selyem és ezüstpapírba csomagolta. Olyan finom lett, hogy a szomszéd ember még a Baján lakó anyukájának is vitt belőle. A fa alatt akkor is voltak ajándékok: bugyi, rékli, kardigán – „ami hiányzott a gyerekeknek". A fa alá kukoricát és szénát is tettek, ezzel etették meg másnap az állatokat. A három testvérével és a szüleivel körbe állták a fát és énekeltek. Szépen. Később felkerekedtek, üvegkalitkába gyertyát tettek és elindultak. Mindenki ezt tette a faluban. A minden irányból érkező „lámpácskák" a dombtetőn összetalálkoztak és szépen sorban haladtak Szőlősre az éjféli misére. Hazajövet jól esett a sültkolbász.
Bia
Kedves Oldallátogató! A honlap főképe Fürtös Natália festménye
Szeretettel köszöntelek. Leggyorsabban itt érsz el, és telefonon tudsz választ kapni kérdéseidre: +36304372340
Egy olyan honlapon találtad magad, aminek tartalma sokat változott az elmúlt években. J A sztrók után az ember nem mindig tudja, hogy mit vállalhat a megváltozott képességeivel, kompetenciáival…. Egy nagy balatoni hullámzást képzelj el, amiben egyszer a nagy örömtől, egyszer pedig a félelemtől sikoltasz – és ez folyamatosan változik.
5 év és rengeteg természetben-levés, járás kellett hozzá, hogy újra munkaképes legyek, letisztuljon, hogy mire is vagyok képes. Mi az, aminek el tudom viselni a stressz részét és közben a kompetenciáim is megmaradtak, vagy újrafejlődtek hozzá. A több párhuzamos folyamat egyeztetésével, feszültséggel járó feladatok vállalásához pedig csodálatos, támogató kollégára találtam Fazekas Bálint séf személyében.
Amit tudok/tudunk csinálni: vadnövényes terepgyakorlatok erdei piknikkel, „továbbképzés-tanácsadás” a kamrámban és konyhámban, főzőcskés csapatépítés, ökokatering ….. Konkrétan pl. 3 barátnő összeállt és velük terepeztem-kamráztam egy nyugdíjbavonulónak kértek tőlem a kollégái ajándékutalványt terepezésre, barátnő-csapattal medvehagymát bigyóztunk és tettünk el télire, konferencia vacsorát, doktori védést ökokateringeztünk, magyar, holland és finn csoportnak vezettem kalandtúrát ehető vadnövények tanulásával és erdei piknikkel, jó fej nőkkel fermentáltunk téli gyökérzöldségekből, nagyikkal idéztük a „sültalmás” múltat.
Szívesen dolgozunk veled, neked is, ha van egy ötleted, aminek a megvalósításához szükséged van a közreműködésünkre. Keress telefonon. +36304372340
Régen volt
Mindig elámulok, mikor a háborút megélt emberek történeteit hallgatom. Az én hatalmasnak vélt gondjaim nyomába nem érhetnek azoknak a megpróbáltatásoknak, amit a „ruszki láger" élet jelentett. Sokan belehaltak.
Én egy túlélővel beszélgettem a minap, aki békésen éli időskori napjait Cserkúton.
A történet 1944-ben kezdődik Baranyában, egy Sásdhoz közeli faluban, mikoris megérkeznek az orosz katonák. Főhősünk gyönyörű, egészséges, élettől duzzadó húsz éves lány ekkor. A katonáknak rossz a híre, megrontják a lányokat. Mit lehet tenni? A családok eldugják lányaikat a szénapadlásra, csak lopva, éjszakánként jöhetnek elő. Hetek telnek el mosdatlanul, rettegve. Nehéz ez a szépruhákhoz, tisztasághoz szokott, tehetős sváb lánynak. Meghallja, hogy munkásokat keresnek a pécsi repülőtér takarítására. Jelentkezik. Néhány nap múlva egy „ruszkiba" tartó marhavagonban találja magát. Anyukája áll az állomáson telekosár étellel, frissen sütött rétessel, de nem adhatja át lányának. Étel nélkül indul el vele a vonat. Mindig kap valami kis ennivalót attól, akinek van. Éldegél. A marhavagon közepén van egy lik, ahol elvégezheti a dolgát.
„Nekem, aki úgy voltam nevelve, hogy még anyukám előtt sem húztam le a kombinémat, nagyon nehéz volt. Hát itt megnevelődtem."
Egy hónap múlva szállt le a vonatról, vérhassal, 41-42 fokos lázzal. Egy kórházban, a földre terített zsuppszalmán találta magát. „Cérnaszál volt az életem, hogy odaérjek." Aranyos leningrádi származású doktornő segítette sok kedvességgel, kevés gyógyszerrel. Egy hónap gyógyulgatás után a Rosztov melletti Buharajka lágerba került, ahol öt év kemény megpróbáltatás várt rá. Amíg gyenge volt, a szénosztályozáson és a fatelepen dolgozott. A fatelepen baleset érte. Négy napot tartott az eszméletlenség, ezután látta a tükörben a véraláfutásoktól fekete arcát.
„Ebből is kigyógyultam."
Enni répát, káposzta levet és vizes fekete kenyeret kaptak. Egy lapos tányér répa tíz embernek egy nap. Egy kanál egy embernek. Fél kiló kenyér fejadag a lágerben, egy kiló húsz deka a szénbányában dolgozóknak. Ő az utolsó két évet a bányában dolgozta, jórészt jeges vízben állva, agyonfagyva, a „nyomorult bányafőnök" gyötréseinek szorításában.
„Egyszer összetereltek bennünket az udvaron és azt mondták az oroszok, hogy hazaengednek. Aztán másnap meg azt mondták nem köllünk a Rákosinak. Még egy évet maradtunk."
A tábor körüli kis falvakban „szentes", jó emberek laktak sanyarú körülmények közt, segítették a magyarokat, ha tudták.
A hazaút ismét egy hónap marhavagon. Debrecenben volt az első megálló. Akiknek kitelepítették közben Németországba a családját, azoknak egyből oda kellett, hogy tovább induljanak. Ő Budapestre a Keletibe érkezett, majd haza a falujába. Édesapja meghalt, bátyja 100 %-os hadirokkantként feküdt az ágyban (aztán még kilenc évig), édesanyja hol a régi házban volt, hol szülőfalujába menekült a házukba költöztetett telepesek elől. A beköltöztetettek mindent elherdáltak, csak egy-két bútor maradt. Aztán tovább költöztették őket. Itthon is nehéz élet következett. Nem tudott belenyugodni a szegénységbe.
„Nagyon megkeményedtem a lágerban, sorra elmartam a kérőket. Volt egy ember, akit egyszer ott hagytam a táncparkett közepén. Sokat gondolok azóta rá, szégyellem magam."
Aztán egy szeptemberi bálban, egy csinos erdélyi legény képében eljött a boldogság. Februárban összekeltek. Nagy lagzit csaptak, fújta a rezes banda, a cigányok cimbalmoztak. Még a telepeseket is meghívták.
Két gyermeke született, ma Németországban élnek. Ők pedig férjével kettecskén, Cserkúton.
Bia
Nem tudok elszakadni a régi tankönyvektől. Most egy vegytanos került a kezembe Újhelyi Laci jóvoltából az 1800-as évekből. Rácsodálkoztam, hogy az anyagoknak magyar nevei voltak. Például az oxigént élenynek, a nitrogént légenynek, a hidrogént vizenynek, a klórt zöldenynek, a brómot büzenynek, a foszfort vilanynak, a szelént holdanynak hívták, hogy csak néhányat említsek a különlegesebbek közül.
Nagyon érdekes volt olvasni és megfigyelni mennyit változott a magyar nyelv!
Egy kis ízelítő a könyvből:
„VI. Czikk.
Az életműves testek vegytani változatai.
51. §.
Mind a növény-, mind az állatosztályu életmüves testek míg élnek, alkatrészeiknek ugyan azon viszonyát tartják fön. Állanak pedig a növényosztályu testek mind maguk, mind terményeik, példaul mézga, olaj, liszt, kömény, kámfor, czukor, gyanta, bor sat. szén-,víz-, és élenybül, és egyéb elemekbül, de kisebb mennyiségben; az állatosztályu testek pedig, s egyes részeik, peldaul vér, csont, zsir, téj, tojás, ször, toll, nyál, méz sat. az emlitett elemeken kívűl, lég-, kénenyt, s vilanyt foglalnak magukban.
Az életerőnek akár táplálék hiánya, akár a bel szerkezet megbomlása, akár más ok miatti elgyengülése, és megromlása által, az elemek egymáshozi viszonya is zavarba hozatik, és az örök végzet változatlan törvénye szerint nem csak az érzékek, s egyes részek szünnek meg tisztükben eljárni, hanem az egész test előbbi kecsei daczára is valólag meghal, és az életműtlen testek tehetetlen állapotjába esik. Az életétül megfosztott anyagnak elemei most már nedv, meleg, s lég hozzájárultával egymástul elválnak, és új egyesülésbe térnek, melly vegytani munkálatot forradásnak nevezzük. A forradásnak három neme van, ezek a bor-, eczet- s rothadt forradás.”
Bia
Beszélgetés Nyaka Laci bácsival
Amikor eldöntöttük, hogy Cserkúton szeretnénk a jövőben élni, megkerestük a polgármestert, hogy segítsen házat vagy telket találni. Lelkesen vette számba a lehetőségeket és büszkeséggel mutatta be a faluját. Mindenféle érdekes dolgok kerültek elő az íróasztalból, illetve a hivatal falain való böngészés is nagyon kedvemre volt – örömmel fedeztem fel volt hallgatóim rajzos elképzeléseit a falukép fejlesztéséről. Végül egy videofilmet is megnézhettem a faluról, ebben láttam, hallottam beszélni először Laci bácsit. Magával ragadott a személyisége és elhatároztam, ha majd itt lakok megkérdezem tőle: hogyan fér meg benne egyszerre a tekintetéből áradó huncutság, szomorúság és derű?
Többször beszélgettünk még itthon volt, most pedig a komlói szociális otthonban fogtunk neki. Nem ismert meg, azt mondja a régebbi dolgokra jobban emlékszik, „majd meglátom, hogy így van, ha én is megöregszem". De Laci bácsi még nem öreg, hiszen 1936-ban született, egész pontosan július 2-án, csütörtök reggel ¾ 9-kor. Rák. Az idei évre szóló horoszkópja szerint: „az egészségében bekövetkező javuló tendencia extra energiához juttatja"! Így legyen!
Sorjázó kérdések jönnek: kivel mi van itthon, megvan-e még ez, az, hogyan oldódott meg ez vagy az a faluban... Megvan-e még a hármas „iharfa" a Batvölgyében? „ Tudja, ott szoktam pihentetni a lovamat (utoljára Furit), mikor a fogatommal jöttem fölfele". Megnyugtatom, hogy megvan. Lassan eljutunk oda, hogy már én is kérdezhetek.
Tehetős parasztcsaládba született második fiúgyerekként. Volt vagy húsz hold földjük, lovaik (Csillag, Kese, Baba, Szida, Baján), teheneik (Cidrus, Bárány, Zsömle, Virág, Viola), disznóik. A nagypapa 1912-ben elsőként építtette téglából, acél födémszerkezettel az istállót, ami ma értékes műemléke a falunak és éppen most kap új funkciót és „új ruhát".
Iskolába nem nagyon szeretett járni, azt mondja „büdös a könyv", jobban szeretett az állatokkal foglalatoskodni. De azért a számtant szerette, mert annak volt értelme, „emberi méltóságra tanított". Például: hogyha elmegy a parasztember a vásárba, piacra, nehogy becsapják. „Olyan feladatok voltak, amiből megtanultad, hogy pillanatok alatt ki tudtad számolni, ha eladod az ökröket kilóra, mázsára, megéri-e, vagy nem." A mai polgármesteri hivatalban volt az iskola, egy tanteremben tanult akkoriban az összes osztály, egy tanítóval, körülbelül negyven gyerek. (Azokban az iskolákban meg lehetett tanulni tanulni. De jó lenne, ha ma – amikor mindenkinek egy életen át kell tanulni (ezt mondják az okosok) – ilyen iskolákba járhatnának a gyerekeink. Ma a tehetősek szerte a világban, hasonló magániskolákba íratják a gyerekeiket.) A tanító téli tanfolyamokat is tartott, itt tanult meg Laci bácsi szemezni, oltani, kosarat fonni. A kosárfonáshoz a tanító fűzfavesszőt ültetett az iskolakertbe és a mai tó környékére.
Volt néhány munkahelye, de mindig visszatért az uránhoz. Rögvest elő is kerül munkakönyve, együtt böngészgetjük. A legérdekesebb, hogy ezt a céget hányféleképpen hívták az elején. 1954-ben tizenhatodik munkásként helyezkedett el a „MASZOBAL – 2 expedíció"-nál (talán a magyar – szovjet barátságból jön a betűszó). 56-ban már úgy hívták ugyanezt a munkáltatót, hogy „Bauxitbánya vállalat" és 900 Ft fizetést adtak (nagy pénz volt!). 57-ben kapta meg igazi nevét: Pécsi Uránbánya Vállalat. Néhány évet Pesten is dolgozott a Nemzeti Lovardánál Lénárd Béla idomár segédjeként. Nagyon szívesen emlékszik ezekre az évekre. Újsághirdetés alapján keveredett oda, legényszállón lakott, bejárta a lovasbemutatókkal az országot és Európa több nevezetes városába (pl. Nyugat- Németország) is eljutott. Gyönyörű arab méneket istápolt, Monakót, Szaibot, Szerájt, Adiszt, Rádzsát... Nagyon szeretett mulatni, danolni, jó volt a társaság, sokat jártak szórakozni a Moszkva tér melletti Éden bárba.
Nagymamája hívására hazajött és újra az uránnál helyezkedett el. Kettesben éltek. Szórakozás? „Reggel egy féldecivel leöblítettem a jószágport, este munka után bementem a kocsmába egy fröccsre, kettőre. Szerettem bálba menni, nem táncolni, csak nézegelődni."
Laci bácsi, mi volt életében a legszebb dolog? „Amikor a fiam megszületett. 16-an születtek azon a napon a pécsi kórházban, mind lány született, csak nekem született fiam."
Bia
A Legeltetési Társulat (egy ősi civil szervezet, mely arra volt hivatott, hogy megszervezze a faluban élő marhák közös legeltetését, pásztort fogadjon, stb) egy nagy füzetben vezette a falu bikájával kapcsolatos történéseket a harmincas években. Az első adatokat Lajosról találjuk, ő 1938-ig volt a falu bikája, aztán Árpád következett, majd őt negyvenben Pipacs váltotta fel. Az volt a dolguk, hogy „meghágják" a cserkúti teheneket, hogy aztán szép és egészséges borjak születhessenek. A füzetben feljegyezték, melyik tehén mikor járt a Lajosnál, ki volt a gazda, mi volt a tehén neve.
Ebből megtudhatjuk milyen vezetéknevűek lakták ezidőtájt a falut: Kovács, Kelenfi, Bató, Búzás, Horváth, Szekeres, Bencze, Nyaka, Józsa, Tóth, Lőrincz, Görbe, Vakaró, Kulin, Patacsi, Bálint, Vörös, Pap, Vancsa, Kozma, Báland, Körösztös, Bucsek...
Érdekesek a tehén-hölgyek nevei is: Kedves, Szökfű/Szegfű, Cidrus, Zsúzsi, Czifra, Zsömle, Viola, Vajas, Bimbó, Fáni, Hattyú, Piros, Zsófi, Tuba, Rózsa, Tulipán, Virág, Böske, Ibola, Hímes, Narancs, Linka, Vilma, Csipke. A legtöbb Zsömléből, Szegfűből és Bimbóból volt.
A füzet egy állat-felmérést is tartalmaz. Bizony nem álltunk rosszul marhából, lóból, disznóból és baromfiból sem. A marhák napközben békésen legelésztek a Cana oldalában. A mi istállónkban (vagyis Kelenfiékében) Czifra és Vajas éjszakázott. Szorgos, fáradt kezek gondoskodtak róluk hajnalban és este. Friss tej és tehénlepény illat járta be a falut. Házi túró és tejföl... Az emberek nem tudták mi az az allergia. A gyerekek tudták, hogy a tehén nem lila.
Bia
A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.