• fejlec22.jpg

Kedves Oldallátogató!                                                                                                                                   A honlap főképe Fürtös Natália festménye

Szeretettel köszöntelek. Leggyorsabban itt érsz el, és telefonon tudsz választ kapni kérdéseidre: +36304372340

 

Egy olyan honlapon találtad magad, aminek tartalma sokat változott az elmúlt években. J A sztrók után az ember nem mindig tudja, hogy mit vállalhat a megváltozott képességeivel, kompetenciáival…. Egy nagy balatoni hullámzást képzelj el, amiben egyszer a nagy örömtől, egyszer pedig a félelemtől sikoltasz – és ez folyamatosan változik.

 

 5 év és rengeteg természetben-levés, járás kellett hozzá, hogy újra munkaképes legyek, letisztuljon, hogy mire is vagyok képes. Mi az, aminek el tudom viselni a stressz részét és közben a kompetenciáim is megmaradtak, vagy újrafejlődtek hozzá. A több párhuzamos folyamat egyeztetésével, feszültséggel járó feladatok vállalásához pedig csodálatos, támogató kollégára találtam Fazekas Bálint séf személyében.

 

Amit tudok/tudunk csinálni: vadnövényes terepgyakorlatok erdei piknikkel, „továbbképzés-tanácsadás” a kamrámban és konyhámban, főzőcskés csapatépítés, ökokatering ….. Konkrétan pl. 3 barátnő összeállt és velük terepeztem-kamráztam egy nyugdíjbavonulónak kértek tőlem a kollégái ajándékutalványt terepezésre, barátnő-csapattal medvehagymát bigyóztunk és tettünk el télire, konferencia vacsorát, doktori védést ökokateringeztünk, magyar, holland és finn csoportnak  vezettem kalandtúrát ehető vadnövények  tanulásával és erdei piknikkel, jó fej nőkkel fermentáltunk téli gyökérzöldségekből, nagyikkal idéztük a „sültalmás” múltat.

 

Szívesen dolgozunk veled, neked is, ha van egy ötleted, aminek a megvalósításához szükséged van a közreműködésünkre.  Keress telefonon. +36304372340

Kéttojásnyi villamosjegy

Ma legalább hét - nyolc tojás kellene hozzá, pláne ha volna Pécsett villamos. Villamos sincs és a mezőgazdasági termék is leértékelődött. Piacozni sem járnak a cserkútiak, pedig hajdanán, Újhelyi Juliska néni fiatal asszonysága idején sokan így tudták fenntartani családjukat. A háború közben és után nem volt könnyű a boldogulás, különösen a férfi nélkül maradt családokban. Juliska néninek három gyerekről kellett gondoskodni egyedül. Ma nagyon nehezen jár, fáradt lábai sokat tudnának mesélni a piacra járás nehéz terhéről.
Kora tavasszal a kukoricaföldeken kinőtt a vadsaláta, ez volt az első növény, amivel megpakolták kosaraikat és indultak a piacra. A fejükre févót tettek (karika alakú párnácska), arra a nagy füles-kosarat és gyalog egyensúlyozgattak a pécsi Búza téri piacra. Naivan megkérdeztem: miért nem mentek vonattal? „Hát azért nem, mert a vonat tíz óra körül ment, a piacozáshoz az későn van. Volt, hogy csak a Hadapród iskoláig (mai orvosi egyetem) mentünk gyalog, ott felültünk a villamosra és a piacnál szálltunk le. Négy fillér volt egy villamosjegy, két fillért kaptunk egy tojásért a piacon. Volt, hogy egymástól kölcsönkértünk és a piac után megadtuk, de sokszor gyalog mentünk végig."
Sok levendulát elhordtak a piacra, egy alkalommal kétszáz csomót, többet adtak érte, mint a nagy kosár gyümölcsért. A gyökeres rozmaringnak is jó ára volt. Szívesen vásárolták a pécsiek a cserkúti gyümölcsöt: epret, kajszit, cseresznyét, körtét, almát, szilvát, szőlőt, diót, mandulát. A saját maguk készítette túrót, tejfölt is eladták, meg voltak a fix vevők, akiknek vitték.
A háború után 270 négyszögöl epret ültettek Juliska néniék, naponta 7-8 vesszőkosárral szedtek róla. Kora reggel kirakták az utcára, Lőrincz Géza bácsi összegyűjtötte a speniter kocsijával és kis fizetségért bevitte a rácvárosi átvevőhelyre. Az eper után Jancsi hagymát vetettek és talicskán hordták át a szőlősi átvevőhelyre. Nyaranta arattak, a férfiak kaszáltak, a nők készítették a kötelet, szedték a markot (mentek a kaszás után a tűző napon, leterítettek egy kötelet, három marok búzát egybefogva összekötöttek). Otthon gondozták az állatokat, feldolgozták a terményeket, ellátták a házi munkát, gondoskodtak a gyerekekről... Nem csoda, ha a lábak ma már csak az ágytól a székig akarnak tipegni!
Bia

             A honlap nem készülhetett volna el Nagy Balázs túratársam baráti segítsége nélkül, aki hallatlan türelemmel viselte a sztrókosan össze-vissza gondolkodó    "megrendelő" hol így legyen, hol úgy legyen" változtatási kéréseit, a "gondolok egyet, telefonálok és azonnal szeretném"-et.