Rengeteg almánk van az idén, és ahogy hallom, nemcsak nekünk, mindenkinek. Persze sok közülük a földön végzi, lepottyan. Az almapálinka nem túl jó, ígyhát marad az aszalás. Dédi-anyukám már nem tudja szétvágni a nagyobb almákat, én vagyok az előkészítő, aztán ő darabolgatja nagyon nagy szorgalommal. A napaszalóba kevés fér egyszerre, így aztán újra elővettük a jó kis aszaló kereteinket. Ha süt a nap, gyorsan szárad, ha nem, van, hogy a darabkák az elektromos aszalóban kötnek ki.... a lényeg, hogy előbb vagy utóbb, de a kamrába kerülnek lezárt dunsztos üvegekben és a télen elrágcsáljuk, vagy levest, vagy csigert készítünk belőle, de egy sültcsirkét is jól meg tud ízesíteni.