Amikor el kezdtem erdőn gyűjtögetni, kellett egy hivatalos hely, ahol mindezt megtehetem.... Az egyik erdőről, ahol rendszeresen megfordultam, kiderült, hogy Varga Feri bácsié.... így ismerkedtünk meg. Aláírtuk a megállapodást és azóta tartjuk a kapcsolatot. Különleges emberbe botlottam, inkább a kilencvenhez van közelebb, mint a nyolcvanhoz és rengeteg szamarat és pónit gondoz szinte egyedül (csak azért szamarak és pónik, mert a rendes lovaival már nem bírt fizikailag). Eszméletlen az életszemlélete, tele van tervekkel és nagyon jó hallgatni, ahogy a régmúltról mesél.... eljött a Mecsek Zöldutas fórumra is, mert örült, hogy ilyen kezdeményezés indul.... Régóta fűz, hogy vigyem el az erdőibe, mert ő már nem tud egyedül befogni és évek óta nem látta.... Végre tudtam rá időt szakítani, üdítő vele kirándulni. Meglepődött, hogy az erdeje mélyén évekkel ezelőtti kis kupac medvehagyma hogy elszaporodott, meg mennyi a kár, rengeteg kidőlt fa már bemohásodva.... próbáltam meggyőzni, hogy ettől olyan szép az erdeje..... de az igazi meglepetést a végére hagyta, elvitt a nagymamája pincéjéhez, ami Csipkerózsa álmát alussza. Rendszeresen ott járok mellette a turista úton, de még soha nem vettem észre. Itt bizony szőlők voltak, meg legelő.... itt kötélpályán hozták le a követ a bányából.... a pince falai meg azért nem estek szét, mert "olytatlan mészbe rakták".... és még sorolhatnám. Jó veled lenni Feri Bá.... szinte csak egy kérdés van, amiben nem értünk egyet.