Ma szabadnapos voltam dédiileg, köszönhetően Mónikának. Délelőtt unokáztam, a picivel a padlón másztam, a naggyal háborút meg békeszerződést tanultam..... nagyban ebédeltünk, amikor megcsörrent a telefonom: Képen akarsz jégcsapokat nézegetni, vagy jégcsapokat akarsz nézegetni? HŰha! Reggel még úgy indultam el, hátha felhív valaki, hogy elvinne Óbányára, de aztán az unokázás kitörölt mindent, gondoltam elmegyek a busszal Cserkútra és megnézem a Balázs völgyet, mit alkotott ott a tél..... Kata fél óra múlva ott volt értem és a délutánt az Óbányai pataknál, a jég-alkotta birodalomban tölthettük..... tegnapi facés bátorságomból és Kata empátiájából, kiránduló kedvéből megszületett a mai csodálatos élmény. Köszönöm Kata a képet is. :)🥰