Biobia

2019.10.29. reggel

Igazság-szabadság-a szépet nézd!-ne fordulj el!- a rosszat elhomályosítom.

Csak álltam. Mindenki sikoltozott. A lódarazsak csak jöttek, csak jöttek, egy "felnőtt"nőt pánikrohamba sodortak, egy másikat ősasszony ösztönök közé. Csak álltam. Csak álltam. A dobhártyámat marcangoló kiskamaszlány sikoly....és egyszercsak nem hallatszott. Nem hallatszott semmi ebből az őrületből. Csak álltam és élveztem a szabadságot.....Élveztem a megkönnyebbülést.... a semmit és mindent, az egész univerzumot.... egyszerűen azt, hogy jó, jó, jó, jó, jó.... Nincs félelem, nincs aggódás, csak a jó van. Csak a sima van. Csak a lágy van. Csak a puha van.... aztán beszűrődtek a hangok az "ecset sörtéi közt" és megint távolodtak, és megint a béke, aztán jöttek-jöttek a megfogható világ hangjai... hányan lehetünk allergiásak? ki kell jutni az erdőből!a legrövidebb úton! Nem hiszik el, hogy az nem arra van, amerre jöttünk... mindegy mennyünk gyorsan! még gyorsabban!... kórházba mindenkivel!
........A kórházi ágyon elment minden, ami e világhoz köt, a mozgás, a beszéd, és jött a forróság,rázkódás, döcögés,a rázás tűrése, a vacogás, a didergés... a hideg és meleg váltakozása a jobb oldalon. A baloldalon a semmi-minden nyugalma, a jobbon a fájdalom..... és egy varázsütésre mindenhol a semmi-minden. Béke, nyugalom, csak a levés időtlenségéből eszmélés reggel.

"Meddig tartott?" "Meddig tartott?" Meddig tartott? Meddig tartott a baloldali.......? Meddig tartott? Szerencsére az atomjai még tartanak.

Zseniális film. Köszönöm, hogy láthattam az este. Fülembe csenget egy mondatot, amit a közelmúltban idézett egy barátom. Traumái mindenkinek vannak és mindenki őseinek és azok őseinek.
.... Felülemelkedtem. Felnőtt vagyok.

A zselici gombásztáborozók közkívánatára a recept:
Először is találjuk meg a kidőlt bükköt, amin nő.... és éppen nőjön rajta :) Ha leszedtük, mossuk meg, aprítsuk fel. Tegyünk fel vizet egy fazékban, bele jó nagy darabokra vágott hagymát és krumplit, babérlevelet, sót és a gombát is. Amikor megfőtt borítsunk bele egy tál zsenge podagrafüvet és habarjuk be tejfölösen. Ha van maradék nokedli, kínáljuk hozzá levesbetétnek. :) A tányérunkban lévő levest szórjuk meg érett, nyers paprikadarabokkal és metélőfoghagymával (ma kaporral is finom volt a picinyke maradék), tehetünk még egy kis ecetet is bele. A harmadik tányér után feltétlen álljunk meg.

Köszönöm Gerner Zoltán a fotót.

(2019.október 21. hétfő reggel)

Mi jár a fejedben?- Facebook. A tegnap és az azelőtt és a péntek este is.
Gombásztáborban jártam. Stoppal érkeztem - ami biztos visszarepített kicsit vágyakozó fiatalságomba - ahogy beléptem az erdei útra szembejött velem a fény, enyhe szellő ringatta a hulló leveleket, jól megszeretgette őket, azok szikráztak a fényben, sárgából arannyá váltak, és nagyon finoman, lágyan érkeztek elém az útra.....
.....jó emberekkel találkoztam, boldog ölelkezések, puszik, örömök, beszélgetések, séták, két nap a világ többi része, telefon nélkül a természetben és boldogságban fürdőzve.....
.... és most nehéz a döntés mivel folytassam az írást..... mert megjött az ihlet, és abbahagyni nem tudom. A ma reggellel, vagy kanyarodjak vissza a tegnapi angyalokhoz és onnan vissza a ma reggelbe.
Tegnap lemaradtam a gombásztársaktól, mert bennem volt a "nyomulás", amit időben észrevettem. Megörültem a felfedezésnek, mert én ilyet eddig mindig csak utólag tudtam megfejteni. Nem akartam nyomulni, mert a nyomulással, már annyi mindent elrontottam. Lemaradtam, és egy csodás helyre tévedtem, ahol egyszer csak az orrom előtt a szikrázó fényben a pókhálóban ringott a sárga levél. Megállított. Küzdött az elmém, még egy darabig. Szedd már ki a kódistövist a ruhádból! Nézd ott az a fa, menj oda, azon lesz késői laska, amit nagyon szeretsz! Indulj már! Indultam, megbotlottam. Indultam, megbotlottam, Ebből baj lesz! Egyedül vagy! Azt se tudod mennyi idő van! Telefonod sincs! Rád kell várniuk, itt hagynak! Hogy mész haza? És a vaddisznók is itt mocorognak! - és elkezdte gyártani az elmém az apró hazugságokat, hogyan színezzem majd ki ezt a bóklászós történet, milyen közel engedjem benne a vaddisznókat, hogy a hallgatóság elégedetten sóhajtozzon és aztán hallgathatom a hallgatóság erdei félős történeteit....... és akkor ismét az orrom elé ringott a levél a pókhálóban.
Ringatóztam vele hosszasan, aztán a megszületett békében visszaindultam.... Néhány lépés után jobbról ott volt a fa a kései laskával..... Percre pontosan visszaértem. Tudom mennyi a két óra..... és itt vége lehetne, ha nincs a ma reggel.

Fel kéne rakni a petrezselyemgomba leves receptjét, annyian kérték. Facebook. Ismerősnek jelölések. Mi van? Ismerkedés az ismerőssel a képei alapján. Igen, pont olyan az oldalunk, mint amilyenek vagyunk. Öröm.
Ránézés a "Biobia klubra" - új civil szerelmemre, Ibolya barátnőm posztja alapján, és ott újra éledt a tegnap:
"Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.

A legnagyobb kincseket, amiket ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretet és a békességet." (V.A.)

Légy jó! Ne jobb, csak amennyire vagy! - így búcsúztam tegnap. Pontosan tudom, hogy milyen társra van szükségem. A megfogalmazás tovább tisztult.

(2019. október 02.)

Ülök egy elhagyott kertben és éppen D-Vitamin kollektor vagyok. Ki tudja, ezen az őszön még hányszor tehetem meg? Így aztán nem halasztom holnapra. Izgatott a kert, vissza kellett jönnöm. Véletlenül akadtam rá pár héttel ezelőtt túra közben, átcsalogatott a leomlott kerítésen a tündöklő piros alma.... ott bent fogadott a másik almafa, terítve az alja gyerekkorom finom zöld almájával- ezek az ízek hoztak vissza. Most, hogy "csak" magammal vagyok.... eddig elég jó társaságnak bizonyulok.... először célzottan az almafa fele indultam, aztán rájöttem, nem kell sietnem. Nincsenek itt turista társak, akik berzenkednek, hogy almát lopunk. Tehát tüzetesebben körülnézhetek....
.... és akkor észrevettem, hogy valami csillog a szegényes kis épület falán. Mária gyermekével.... máris törölt minden gondolatomat, amit a városból a buszon és felsétálás közben hoztam. Mit is jelent nekem Mária? (Mókus dolgozik a közelemben, szórja le a dióhéjakat - ne vond magadra a figyelmet, légyszi.) Anyukámnak mindent. Ott van a feje felett a polcon az otthonban is a nagymamájától örökölt szobor,.... amit majd én öröklök. Szép. Mit jelent nekem? Korábban rengeteg bűntudatot... a szüzességével egy olyan női mintát, ami követhetetlen.... később rengeteg dühöt az egyházam iránt, ami ezt és más álszentségeket rám rakott.... gyerekként a bűneim alatti roskadozást a misén.... aztán sok mise-mentes szabadságot.... aztán idős anyukám misére kísérését, ahol megérkezett az irdatlan düh az álszent, igencsak bűnös ismerőseimet lesütött szemmel áldozni látva..... aztán segített a szitkozódás, amíg mások áhitattal a "Hiszekegyet" mormolták, én az "anyaszentegyházra" mindenféle csúnyákat mondtam hangosan. Később olvastam, hogy Jungnak is volt ilyen sztorija..... aztán még volt alkalmam többször mérgesnek lenni olyan helyzetekben is, ahol abszolút nem lett volna ott a helye.... temetésen, esküvőn.... Sajnos abba a fura helyzetbe keveredtem, hogy az egyházam nem segítette a hitem, hanem hagytam elvenni.... Aztán egyszer csak elesettségemben megérkezett. Erről már írtam korábban.... és mára ott tartok, hogy megbékéltem Máriával. Megérett bennem a szabad nő, aki hisz a Jó Istenben, mindegy hogy hívják. Egy gyönyörű lepke szállt a papíromra. Ízlik neki a friss tinta. Írom mindezt a csodálatosan fénylő Mária alatt.....

Aztán felcihelődtem és tovaindulásomban körbebjártam a házkezdeményt, itt valamikor, jó néhány éve egy hasonszőrű férfi kezdett volna új életet ... gyönyörű kövek, installációk kővel, régi érett fadarabkákkal, folyami kagylóval, különleges formák, egyszerű "gömbölyűk" .... valamiért abbamaradt.... az öreg almafa ontja az almát.