Amikor telefonon hívnak, hogy megrendeljenek valamit, mindig kérem, hogy írjanak egy e-mailt, hogy pontosítsuk a részleteket és, hogy ne felejtsem el, meg, ha közbejönne valami, akkor értesíteni is tudom a népeket.... most is ez történt.... nem jött e-mail, biztos meggondolták magukat, nem jönnek, nincs telefonszámom, hogy megkérdezzem.... jól el is felejtettem, és egyszer csak megérkeztek öten gazebédre ... én hótt dzsuvásan nyakig a rohadó körték feldolgozásában,a pajtában a játszóházból bepakolt cuccok, a mosás kellékei egyetértve a nagy rendetlenségben, a konyha úszott az előző napi éjszakába nyúló vendéglátásból kifolyólag, szóval éppen ők hiányoztak.
Az első gondolatom az is volt, hogy sajnálom.... Húúúúúú tényleg nem írtam..... de legalább mutasd meg a portát, majd eszünk máshol..... a barátaimnak is vendégházaik vannak az őrségben és szeretném megmutatni nekik, amit csinálsz...... jó legyen, elindulunk hátra, mindjárt megakaszt bennünket a napaszaló, a lódarázsfészek, a kis cipők, a mumifikálódott nemszeretem állatok, a kamra..... nagyon bírom az ilyen érdeklődő népeket, jól van összeszedünk valami ebédrevalót is, hiszen a kamra tele van különleges kóstolni valóval, meg ott van a tegnapi vendéglátásbóól a házi kenyér maradék, meg a disznópecsenye, meg a kecskesült maradék.... a lányok még egy salátát is rittyentettek kerekréppából és cukkiniból a gyógyétek táborban készült bodzás balzsamecettel....
Két-három órát töltöttünk együtt, nem győztem a dicséreteket hallgatni, hogy milyen finom a kecske, a csatni, a bigyó, a porcsinos lecsó.... és közben nagyon jót beszélgettünk..... Ők megcsinálták azt a vendégeik számára, amit én csak szerettem volna, a lombházat.