Iszonyat kinyúvadva a várostól, és a saját hülyeségemtől indultam vissza Cserkútra ebéd után. A várossal az a baj, hogy felveszem a ritmusát és az nekem nem megy. A plusz hülyeség pedig az, hogy elfelejtettem, hogy tavaly kiütöttem magam egy marok meggyel, és most megettem egy kistál mézédes májusi cseresznyét..... Attól, hogy nincs semmi bajom, még érdemes minden pillanatban tudnom, hogy cukorbeteg vagyok. A körültekintő étrend, az azonnal felszívódók kerülése nálam kulcs. Csak van, amikor elhagyom a kulcsot. 😁... Na ez történt. :😁... A sok izzadás, hőhullám, pisilés elvitte az erőm. A barátnőmhöz érkezve leszórtam a csomagjaim és fogtam a kosaram, hogy elmegyek az erdőbe, hátha jobban leszek.... és majd csak utána mászom meg a hegyet, hogy hazaérjek...... és a patakmederben egy kis szigetecskén egyszer csak egy pontnyi fényben megláttam ezt a világosbarnát.... biztos egy frissen letört ágvég.... nem, nem lehet gomba..... ekkora gomba nincs a világon... pláne nem itt, ahol még igencsak alszanak, csak elvétve lehet találni egy-egy liliputit...... szóval a lényeg, azonnal meggyógyultam. 😁 Köszönet Marikának, Lacinak és Raulnak a dokumentálást, Marikáéknak a szép gombavacsorás estét.
