Két hete egy papucsváltozás, megerőltetés, valami a jobb bokám környékén fáj, olyannyira, hogy időnként lesántulok, reggel a pihenés után az első lépések szintén sánták... Tegnap sántán jöttem haza a gombászásból, amikoris megláttam Editet a teraszon üldögélni és megkérdeztem hogy van a frissen műtött keze.... Persze jól elbeszélgettünk és én is előadtam sántaságom.... mire Edit: Bia, tavaly te adtál nekem Fekete nadálytő port, amivel meggyógyítottam a lábam.... Miért is vagyok ennyire sükebóka? Miért nem jut eszembe magamat is gyógyítani szenvedés helyett?... ezek amúgy jó kérdések.... Tegnap este nagy keresést indítottam, és megtaláltam a maradék tavalyi port. Belekevertem egy elfekvő kenőcsbe és bekentem vele a lábam, egy fáslival átkötöttem, hogy ne jöjjön le a krém.... és a csoda megtörtént, reggel már nem sántán indultam, és éjszakára újra meg fogom csinálni.....
ÉS amúgy pedig itt van a gyűjtés ideje. Ne próbálkozzatok eszköz, pl. ásó nélkül, mert nem lehet kicibálni a gyökeret. Vizes helyen él, fontos hogy lila virágú (mert sárga virágú nadálytő is van, ez nem az). Jól lemossuk a gyökeret, hogy ne maradjon földes és feldaraboljuk, megszárítjuk. Kávédarálóval megőröljük és egy üvegcsében eltesszük - jó, ha olyan helyre, ahol ha baj van, meg is találjuk. (A gyógyszeres fiókban tartom). Amikor szükséges bekeverünk valamennyit egy elfekvő krémbe, pl. testápoló is jó, és kenegetjük vele, ami fájdalmas. Csonttörés, rándulás, véraláfutás, ízületi panaszok.... Tegyünk magunkért, ha jobb közérzetet akarunk! Persze szenvedni fenséges, elmesélni is jó, a kiváltott együttérzés is jól tud jönni, de azért az csak alamizsna..... és amióta nem vagyok hótt depi előbb vagy utóbb mindig eljön a magamért tevés ideje.... most éppen utóbb, de végre itt van.