(2018. december 27.)
Idei karácsonyi ajándékom, hogy ismét munkaképes vagyok. Egy krízis, túlpörgés és eszméletlen intenzív önismereti munka hozományaként megfejtettük a pszichológusommal és pszichiáteremmel, hogy mi is történt augusztus 5-én velem.
Nagyon nehéz, munkás szezon, hatalmas felelősség - családi és munkatársi katyvasszal fűszerezve, hulla fáradtság, kimerültség, többször úgy érzem, hogy nem bírom tovább csinálni, de újra és újra tovább lököm magam.
Visszatérő kedves vendégek vannak nálunk a Pajtában. Az apukák elmennek egy-két gyerekkel Orfűre fürödni, az anyukák és a többi gyerek itthon nyaral. Este 7 körül megkérnek az anyukák,hogy menjünk el egy erdei sétára. Mindig rohanok, itt vannak már napok óta és nem is tudtunk még beszélgetni. Nem tudok "nem"-et mondani. Elmegyünk az erdőbe, a Cserkúti dombsoron bóklászunk a lövészárkok közt..... élvezzük, a gyerekek rohangásznak, hol egy szarvasbogártetemet, hol egy koponyát találunk.... egy kilátópont fele tartok, szeretném azt a sziklát megmutatni és egy könnyebb úton hazafele venni az irányt, amikor is egy tölgyfa tövéből kitódulnak a lódarazsak. Futok elöl, utánam az egyik kislány.... nem jönnek a többiek,mindenki szanaszét sprickol, sikoltozás, sírás, ordibálás, iszonyat feszültség, pánik. Kimegyek egy pici tisztásra,össze kéne szedni ezt a sivítozó csapatot, a mellettem lévő anyuka elkezdi csapkodni a darazsakat, megcsípnek bennünket, a kislányát, a kislány sokkos, de ő csak a csapkodással van elfoglalva. Felrobbanok a méregtől, egyre távolabbról hallom a hangokat, még hallom, amint egy anyuka ráordít a kisfiára, hogy ne jöjjön a közelünkbe, aztán "csak állok és nem csinálok semmit" - mondták az anyukák később.
Szerdán este egy kis vendéglátást csináltunk a "Playbackes " barátoknak. Volt benne kolbászos-porcsinos lecsós-, fenyő tinóru-, petrezselymes csicsókás-, zelleres céklás - kence, céklás-batátás és kerekrépás saláta, kővágótőttösi pecsenye, "kóbász", szalonna, pellérdi sajtok, berkenye, naspolya, aszalt füge, birs, körte, alma, vadkörte, Panni kenyér.... ja és a sütik? Diabetikusat is kreált Kati..... és a szép dekorációk. Köszi lányok a baráti segítséget: Anna, Kati, Mónikák, Orsi, Éva, Zsuzsa, fiúk nektek pedig a fel le cipekedést: András, Csaba, Péter, Tamás és még voltatok, akiknek a nevére nem emlékszem. A salátákat a képeknél kibontom.