......avagy tanulási lehetőségek
Ebben a témában két óriási lehetőséget kaptam az Élettől….. az egyik már 24 éves koromban bekövetkezett. Eltávolították a méhem. Akkor még nyilván nem tudtam mi mindent fogok ennek kapcsán megélni, és mennyi-mennyi felfedezésre lesz lehetőségem….. most vettem észre, ahogy leírtam, hogy ennek a 41 éves évfordulójánál tartok most a napokban…. Húúúúú basszus, pedig csak egy trikó megvarrásának sztoriját akartam leírni és csak az agyam működéséről – a második nagy tanulási lehetőségről a sztrók kapcsán.
Az első segítségével megtanultam a lányomon, aztán az unokákon keresztül, hogy nem mindenkinek jönnek természetesen az irányok, illetve hogyan vannak összegabalyodva és milyen megértési-, tanulási- és életviteli nehézségekhez vezet ez….. és mennyire nem értik az emberek, hogy a tanuláshoz nem elég a szorgalom, illetve az ilyen gyerekeknél a „szorgalom” elmúlik, ha egyszer az iskolában nem sok mindent értenek meg…… és jön vagy a „rosszaságba”, vagy a „kukaságba (jó gyerek)” való menekülés. Ez lett a módszertanom alapja, amikor a pedagógusképzésben tanítottam.
A második óriási lehetőség a sztrók. Egy kicsit úgy vagyok vele, mint az a neurológusnő, aki a saját sztrókja kapcsán érti meg, hogy milyen lehetőséget kapott a szakmája mélyebb megismerésére. Figyelgetem az agyműködésem változását és trenírozom, ahogy tudom…. és közben egyre többet értek meg a gyerekem és az unokáim működéséből….. amíg csak kívülről láttam, már akkor is rengeteg módszert találtam ki a fejlesztésre, de most a saját önfejlesztésem kapcsán körvonalazódik igazán, mi minden fontos.
Szóval a trikó probléma… Előveszem kedvenc nyári trikóm a szekrényből, végre előkeveredett…. Ja, azért volt hátul, mert kinyúlott és nem volt időm tavaly megvarrni….. Pedig milyen egyszerű…. de bolond vagyok, hogy nem csinálok meg ilyeneket, csak rohanok…. most elöl van a varrósdobozom, gyorsan megvarrom…. Felpróbálom, két centit behajtok a vállnál alulra, levarrom és kész…… Jobb lesz kifordítva, mert akkor nem fog látszani a varrás…… Tűbefűzés….. Jaj, igen ez nagyon bonyi lett…. újabb és újabb darabkát vágok le a cérnából, hátha akkor jobb lesz…. kezdek mérgesedni, szidom az öreg, életlen ollót….. Nem tudok bogot csinálni a cérnára….. Nyugi, nyugi már tudtál múltkor! Igen így mozdítom az ujjam és nem úgy….. Most akkor hogyan is van behajtva, hogyan fog látszani? Mi van? Hát ez így megfejthetetlen….. visszafordítom a színére…. letojom az esztétikát, az a lényeg, hogy rövidebb legyen a vállpánt és ne legyen az űr a hónom alatt…. jó, de hogyan lesz középen, nem mehetnek el az arányok, mert akkor furán fog állni rajtam a trikó…. újabb próba….. mindegy, lesz ahogy lesz…. nem mindegy…. hátul lesz a varrás és nem középen…. felpróbálom, jobb is, legalább nem látom, hogy milyen lett az összegubancolódott cérnás öltögetés…. így jó lesz 
A sztrók előtti 5 percesből így lesz másfélórás…. és ez mindennel így lesz, amit nem csinálok minden nap. Mikor újra megértem, megy…..
Kedves Tanártársaim! Egy csomó gyerek így működik. Végre megértette és meg tudta csinálni az írásbeli szorzást…. aztán két hét múlva megint nem…. és két év múlva csodálkozik a középiskolai matektanár, hogy nem tud írásban szorozni… Hát milyen gyerek ez?.... Képzeljétek azzal ébredtem ma reggel, hogy nem tudom kiszámolni hány százalék a tegnap este lecukrozott kajsziban a cukor…. Kb 7 kg lehetett a gyümölcs és másfél kiló cukrot tettem bele…… azt hittem, hogy csak fejben nem tudom kiszámolni, de írásban sem….. Én a hiper-szuper matekos, az osztálytársak szerinti „fejszámoló művész”, műszaki diplomás. Hát lehet így élni? Hát persze ….. Még élvezni is lehet
….. Még élvezni is lehet ….. és ezt már a csodásan megújult trikóban írom…… amire kell egy ingecske, mert ebben a korban csak annyit mutassunk a nagyközönségnek, amennyit muszály (Polcz Alainetől tanultam)… itthon persze más
(Polcz Alainetől tanultam)… itthon persze más