A gyűjtögetés nem egyszerű ebben a szeles-poros-forróságban..... meg is voltam először lőve, hogyan is fog elkészülni a tegnap estére bevállalt gazleves.... aztán a sors Isten-kútra vezérelt.... vagy csak én tudtam, hogy arra van gomba és nagyon gombászni akartam..... és persze azon kívül, hogy megtelt a kosaram.... még a békába is belefutottam, meg rengeteg zsenge podagrafűbe és csalánba...... de ettől még nem lesz olyan a leves, mint amit szeretnék..... de a kamra megmentett 🙂 Milyen jó, hogy amikor Andiéktól kaptuk a lósóskát, más is volt bőven a Természetben és konzerváltam őket.... szóval így tudott a tegnapesti múzeumi vacsorára a gazleves a Pécsi Kosárközösség többi finomsága mellé megszületni. 🙂..... és itt is a háttértámogató szerepben, az új működésben 🙂.... Rengeteget köszönhetek a Kosárközösségnek is a rehabilitációmban..... és köszönöm most is. 🙂