Még mindig tudunk olyan feladatot találni, amit szívesen csinál..... persze csakis társaságban, beszélgetve. Minden egyes cukorborsó szemért, meggyért, megpucolt fokhagymáért..... hálásak vagyunk és ő is, hogy abban az időben könnyebb a "várakozás". Ismertem egy régivágású idősek otthona vezető doktorbácsit, aki fontosnak tartotta a kertet, az ott bíbelődést, a megtermelt zöldségek, gyümölcsök beforgatását az étkezésbe.... akármikor jártam ott, jó hangulatban, viccek mesélése közben folyt valami konyhai előkészítő munka a hűs fák alatt.... most elautóztam az otthon előtt és eszembe jutott. Szívesen emlékszem rá, lehet, hogy tőle tanultam, hogy dédinknek dolgoznia "kell".