Olyan roppanósan finom. Érdemes felülről, a szirmok csücske felől kezdeni az eszegetést, és a végére hagyni a legfinomabb falatot, azt a kis tömlőt, amiből kiágaznak a sziromlevelek, mert az nektárral tele.... és olyan érzés, mintha friss, zsenge cukorborsót pattintana szét a fogaival az ember a szájában..... édes érzés..... és a gyönyörű virágot lassan, minden falatját élvezve, boldogan esszük.... akár, még a szemünk is becsukhatjuk, hogy átéljük az evés örömét....... amiről sokszor megfeledkezünk, mikor futtunkban lapátoljuk befele az utunkba eső szendvicset, levest.... Jó enni érzést, sokszor, mindennap, mindenkinek!