Örök hála, hogy Gabi Simon elkészítetted nekem ezt a savanyúságot. A nyáron a Gemencben sétálgatva, a növényeket nézegetve - ismerem, vagy nem? Ehető vagy nem? Egyszer csak egy homokzátonyon észrevettem két zöld labdácskát egy elterülő növényen. Közelebb mentem, hogy megnézzem, mi lehet. Egy kupacból szétfutó indák gyönyörű levelekkel. El kezdtem emelgetni a szálakat és egyre több labdácskára akadtam. Mi lehet ez? Olyan ismerős. Aztán egyszer csak beugrott. Gyerekkoromban napszámos voltam a dinnyeföldön, ott gazolgattam a kis labdák közt.
Megkóstoltam egyet, hú de finom. De jó savanyúság lenne belőle. Megraktam a hátizsákot, amikor a második buszra kellett felszállnom hazafele, és majd összeroskadtam, akkor azt gondoltam, nem vagyok normális. Már másnap megbocsájtottam magamnak a cipelést, amikor frissen dinnye-salátát készítettem belőle...... és most itt a nyár édes íze a számban savanyúság formában.
Elgondolkodtam, milyen jó is lehetett a fokokon gazdálkodni. Itt csak szétköpködte valaki a magokat és dinnye lett belőle. Mit kell robotolni, locsolni, mire egy szántón dinnye lesz. Talán Jókai is ezt a paradicsomot búcsúztatja a Senki szigetével, körülbelül akkor szabályozták a folyókat és darálták be a modernizmusba ezt az ősi gazdálkodási formát.